A legtöbb híres ételhez hasonlóan az arancino, vagyis a töltött, panírozott rizsgolyó (vagy - kúp) esetében sincs valódi történelmi bizonyíték a sok évszázadra visszanyúló eredettörténetre. II. Frigyes a sziget középkori aranykorának legendás uralkodója volt, nem meglepő ezért, hogy mindent az ő nevéhez kötöttek, de az igazság az, hogy a szicíliai nyelvjárás arancinu szava először csak 1785-ben bukkan fel egy etimológiai szótárban, és akkor még nem egy ételt jelentett, hanem azt, hogy narancsszínű.

De mi köze az arancinónak a narancsokhoz? Igazából semmi, azon kívül, hogy az aranybarnára sült, bundás rizslabdák nagyon is hasonlítanak erre a déli gyümölcsre. Magát az ételt először Giuseppe Biundi 1857-ben kiadott szicíliai-olasz szótára említi: "édes rizsből készült fogás, aminek narancs alakja van". Az arancino ezek szerint először desszertféleség volt, már csak azért is, mert a sós változathoz szükséges paradicsom csak a 19. század második felében terjedt el a szigeten.

Palermóban az arancino napja hagyományosan december 13., Szent Luca ünnepe. A hagyomány szerint 1646-ban súlyos éhínség sújtotta a várost, de ezen a napon végre kikötött egy gabonaszállító hajó, és megmentette az éhező lakosságot. Ennek emlékére aznap sem kenyeret, sem tésztát nem szabad fogyasztani – pont jól jön tehát a rizsből készült arancino. (Igaz, ennek a napnak a főtt búzából készült, édes kása, a cuccia a másik – valószínűleg eredeti – ünnepi étele). Pár évvel ezelőtt a rizsgolyó ismét jelképpé vált. 2018 nyarán több napon át vesztegelt egy bevándorlókkal teli mentőhajó a Catania kikötőjében. A helyiek, akik a kormány migrációs politikája ellen tüntettek, arancinit vittek magukkal a helyszínre a szolidaritás és a vendégszeretet szimbólumaként.